2013. november 24., vasárnap

Bartócz Ilona: Jön a Mikulás!

Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet sem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell.    
     A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek. Egyszercsak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét. Mi ez a zaj? Valami pattog... Beleszimatolt a levegőbe: füstöt érzett. Egy kicsit félt a Nyuszi, de kíváncsisága legyőzte a félelmet, s indult arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba.
     – Jó napot, Barna Mackó! - köszönt a Nyuszi. – Látom, tüzet raksz. Minek az a tűz?
     – Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tűz? Ma este jön a Mikulás,  remélem, ajándékot is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondoltam, hadd melegítse meg a tűznél... És ha már ég a tűz, főzök neki egy kis levest. Mondd csak, nem adnál a Mikulás-levesbe egy-két káposztalevélkét?
     – Szíves örömest – mondta a Nyuszi –, hazaszaladok érte!
   Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa alá, fényesen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott.
     – Én makkocskát hoztam a Mikulás-levesbe! – kiáltotta, mikor meglátta Nyuszit. – Nagyon finom lesz ez a leves!
     – Magam is úgy gondolom - mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott.
     – Szóljunk az Őzikének is! Mókus, ugrándozz el Őzikéért!
     Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, és hamarosan visszatért Őzikével.
     – Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesbe! – mondta Őzike. – A Kisróka még nincs itt?
     – A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez – morgott Nyuszi. – Ne is hívjuk ide!
     – De bizony idehívjuk! – mordult föl Barna Mackó. – Idehívunk mindenkit az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast,  Kismadarat; bízd csak rám, Nyuszi, tudom én, hogy a Mikulás még a meleg  levesnél is jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tűz körül!
    Nyuszi megbillentette a bal fülét:
    – Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tüzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is.
   Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek: Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött, hogy minél fényesebben égjen a tűz.
   És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.


Birtalan Ferenc: Kata-köszöntő

November vége.
           Katalin nap.
Írj falevélre
           Katalinnak.
Küldd el a széllel,
           s ha megkapja,
hópihe térdel
           az ablakba.
Isten éltesse
           a Katát mind!
Teljen bélesre,
           s nyárra megint.




Vasvári István: Tél előtt

Ködöt fújva jön a tél,
kocog hegyek tetején:
ezüst csillan lábnyomán,
csupa zengés lesz a táj.

Halld csak erdő, suttogó,
késő dértől ragyogó,
rókát, medvét pártfogó,
nemsokára hull a hó.

Füttyös széltől lengenek
jegenyék és tölgyesek,
minden bokor perdülő:
nótát zümmög az idő.




2013. november 22., péntek

Horváth P. Pál: Télapó

Pilinkélnek kósza pelyhek, 
betakarnak rétet berket, 
mindent beföd puha hó,
készülődhet Télapó.
Csengettyűs szán vígan csusszan, 
hat rénszarvas nagyot szusszan, 
s fölröppen, mint víg rigó, 
útnak indul Télapó.



Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!

Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.

Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...




2013. november 20., szerda

Donászy Magda: Télapó ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp, 
Ki jön a nagy hóban? 
Kipp-kopp, kipp-kopp, 
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt, 
örül a sok gyermek. 
Hipp-hopp, hipp-hopp, 
Télapó itt termett. 

Mit hozott a 
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!


Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.



Jung Károly: Szunnyadó mező

Szélirányba bólogat
A kukoricaszár,
Esőverte dűlőúton
Már senki se jár.

Ördögcérna bokorban
Fácántyúk lapul,
Messze nyúló barázdából
Iramlik a nyúl.

Hétmérföldes léptekkel
Közeleg a tél,
Égbe nyúló villanydróton
Muzsikál a szél. 



Tamás Mária: Rövid nap, hosszú éj

Fúj a szél, hull a dér
hull a fáról a levél.
Megy az ősz. Jön a tél.
Rövid nap, hosszú éj.



2013. november 19., kedd

Jean-Luc Moreau: A mókus

Egy platánfa mély odvában
senkitől sem látott ház van.

Küszöbén egy mókus ül,
egymagában, egyedül.

Cseresznyézett eleget
most mindenfélét kötöget.

Amíg eszi a diót:
köt közben egy szép trikót.

Mogyorót is ropogtat,
kesztyűt köt, meg zoknikat...

Tőle jöhet a hideg!
Az se baj, ha jön a Tél!

Napszálltáig kötöget,
a küszöbön üldögél.

Pulóvert köt ügyesen,
s nem fog fázni sohasem!



Tamkó Sirató Károly: November

Komor fellegek között
jön az eső, jön a köd.
Cidrizik már a világ.
- Jól vigyázz, hogy meg ne fázz!



Hárs Ernő: Hétalvó napsugárka

Akárhogy is erőlködöm,
nem láthatok át a ködön -
mondta ágyából kiszállva
egy őszvégi napsugárka.

Tejfüggönyös minden ablak,
legokosabb lesz a paplant
fülig húzva, visszabújni
a jó meleg ágyba - uzsgyi -
s telet, ködöt átaludni.



2013. november 8., péntek

Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek
Falevelet kergetett.
Össze - vissza kavarta,
Feldobálta magasra.

Rászórta a fejemre,
Lerázom én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe!





2013. november 2., szombat

Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.


Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.


A hegy mögül
felhő röpül -
meg-megered, 
már csepereg.



Őszi eső,
fát verdeső -
fázik a táj,
kár érte, kár.


Zsadányi Lajos: Itt az ősz

Biceg a tücsök,
nem hegedül,
kalapos gomba,
földön csücsül.

Nem villog már a szitakötő
rozsdaszín ősz van
őszi idő.

Dér hull a fákra
ezüstös dér,
ördögszekeret görget a szél.


Majtényi Erik: Köd

Köd, köd,
sűrű köd,
napsugárka 
megszökött.
Eltakarja
hegyek lánca?
Belebújt egy
csigaházba?
Fergeteges
fellegekbe?
A tolvaj ősz
zsebretette?
Aki tudja,
mondja meg:
hova bújt el,
hova lett?